A házasság hete alkalmából Bíró Ferenc nyugalmazott lelkész gondolatait ajánljuk

A házasság hete alkalmából Bíró Ferenc nyugalmazott lelkész gondolatait ajánljuk szeretettel

Feri bácsi közel 30 évig látott el lelkészi feladatokat Mátyásföldön, mely idő alatt ő és családja kiemelkedő közösségi munkát végzett, amit az önkormányzat díszpolgári cím adományozásával is díjazott. Feri bácsi értékes gondolatait ajánljuk a Kertvárosban mindenki számára.

  • Úgy hallottam nagyon kalandos élete volt. Mesélne róla?

Tordán születtem, Erdélyben, 1943. október 16-án, lelkészcsaládban. Származásom nem volt jó referencia az iskolai felvételikhez. Ezért  több helységben végeztem tanulmányaimat, és végül sikerült leérettségiznem egy Régen nevű kisvárosban. A teológiát Kolozsváron végeztem, majd egy kis faluban (Székelycsóka) kezdtem lelkipásztori szolgálatomat. Ezt követte a marosvásárhelyi segédlelkészi szolgálat, majd újra egy kis falu (Dedrádszéplak). Gyulafehérvár volt az utolsó erdélyi református gyülekezet, melynek lelkipásztora lehettem  majdnem 4 éven át. 1973 novemberében volt az esküvőnk feleségemmel, aki a Budapest – Szabadság Téri Egyházközség lelkipásztorának volt a leánya, egy erdélyi kirándulás alkalmával ismerkedtünk össze. A közel négyévnyi időt együtt éltük át és szolgáltuk a gyulafehérvári gyülekezetben.   

  • Hogyan élték meg az akkori politikai helyzetet Erdélyben?

Sajnos az akkori politikai helyzet nem tűrte munkánk eredményességét, a sok zaklatás miatt el kellett hagyni a gyülekezetet és Erdélyt 1976 nyarán. Budapesten először a budapesti szabadságtéri gyülekezetben lettem (10 évi lelkipásztorkodás után) beosztott lelkész, majd 1979-től a mátyásföldi gyülekezetbe kaptam kinevezést.  2008-ig, a nyugdíjba vonulásomig voltam  a Mátyásföld – Árpádföld - Cinkota gyülekezet lelkipásztora, és még két évig beosztott lelkésze nyugdíjasként.     

  • Akkor nem volt kérdés, hogy lelkész lesz Feri bácsiból is?

Több generáción át az elődök lelkipásztorok voltak, ami segített abban, hogy tisztában legyek ennek a tisztségnek a szépségével és terheivel is. Az indulásban  szerepet játszott, hogy az akkori erdélyi református egyház gyülekezetei  lelkész hiányban szenvedtek. A kolozsvári teológia  létszámhiánnyal küzdött. Az elhívás megerősítette döntésemet.

  • Említette, hogy ’79-ben került Mátyásföldre, azóta itt élnek?

1981-ben épült meg a lelkészlakás és lett beköltözhetővé. Addig a Szabadságtérről jártam ki mindhárom gyülekezeti részbe. Akkor már két gyermekünkkel együtt lehettünk a Kertváros lakói.

  • Több ismerősöm is tagja a mátyásföldi református közösségnek, tudom, hogy nem csupán lelkészként tekintenek Önre, hanem egy olyan fontos személyre is akinek kiönthetik a szívüket. Hogy sikerült elérniük, hogy hazajárjanak Önökhöz a kerületiek?

A lelkészlakás (parókia) mindig is nyitva állt mindenki előtt. Ez a munka sokrétű. Nem csak igehirdetés és egyéb gyülekezeti alkalmak fontosak, hanem az emberekkel való mindenkori foglalkozás testi és lelki értelemben. A hosszú idő, amit itt töltöttünk a családunkkal együtt, lehetővé tette az emberekhez való szorosabb közeledést. A családlátogatások, gyermekekkel, fiatalokkal és idősekkel való találkozások ezeket a kapcsolatokat elmélyítették és hasznossá tették. Ebbe a „munkába” bekapcsolódott feleségem is, hiszen a legtöbb alkalmainknak részese lett. A fiaink is sok mindenben segíteni tudtak. Így az egész család az Úr szőlőskertjének dolgozójává vált.

  • Mivel telnek a napjai Feri bácsinak mióta fiának, Botondnak átadta a staféta botot?

Az átállás könnyű volt. A gyülekezet területéről nem költöztünk el. Megmaradtak a régebbi ismeretségek és az egymáshoz való kapcsolódások is. Ha kell részt veszünk továbbra is a feladatok ellátásában, ha erre felhatalmaznak. A helyettesítés is megy még egy darabig. Határa Isten akarata, akadálya az idő múlása.

  • Milyen tanácsokkal látta el a fiát, mikor átvette a gyülekezet vezetését?

Mivel látta, hogyan élünk és hogyan látjuk el feladatainkat, nem volt sok mondanivalónk, és tanácsot sem kellett nagyon adni. Legfeljebb az esetleges felmerülő kérdésekre (ha kérdezte) válaszolni kellett. Persze a teher súlyát most másként érzi, mint amikor csak szemlélője volt ennek a szolgálatnak. A segítségnyújtás anyai, apai lehetőség, amit többé kevésbé igyekszünk megadni. Ezen felül meg ott vannak az unokák (akiket mint kis jövevényeket) számon kell tartani.

  • Ha valakit sokan szeretnek, az egyben nagy felelősség is. Mindig könnyen kezelte ezt a helyzetet?

A szeretet egyben felelősség is. Valamiféle tartozás, amivel el kell számolni. Istennek és embereknek egyaránt. Nem mindig könnyű. A mások iránti türelem, a bajaikkal való törődés, az empátia mind-mind a szolgálat része, és nem is könnyű mindig megfelelni. Sokszor úgy tűnik, hogy a belefektetett energia nem térül meg, de ezt mi sohasem tudhatjuk. Néha más a vető, és más az arató.

  • Ez a hét a házasság hete. Megosztaná velünk gondolatait a házasságról?

Nincs recept, de vannak alapdolgok. Minden ember más, és nem mindig könnyű egymás elfogadása (hosszútávon). Az alap hitem szerint az Istenre való hagyatkozás. Ezt komolyan kellene venni. Tisztázni, hogy mit adok, és mit várok el. Az eskü szövege, a házasságra való felkészülés, és a felkészítés alkalmai kijelölik az utat. Sok kapcsolat azért megy tönkre idő előtt, mert nem számolnak a fiatalok azzal, hogy ennek „örökké” kell tartania. Ehhez meg nem elég az emberi akarat és a szerelem sem, ha nincs forrás, amiből táplálkozni lehet.

  • Ön szerint mi a jó házasság titka?

Amint mondtam, nincs recept. Viszont el lehet gondolkodni azon, hogy éppen úgy karban kell tartani a házasságon belüli kapcsolatot, ahogy egy szép kertet, házat, vagy éppen egy autót. Mindenikhez van „szakember” is. A házasok rendelkezésére is állnak lehetőségek, nem utolsó sorban maga Isten.

  • Vannak fiatalok a gyülekezetben?

Vannak, sokan vannak. Örömmel jönnek, de nehéz velük foglalkozni ebben a nagyon megváltozott világban, ahol minden van, csak idő nincs semmire. Az ifjúsági órák, a beszélgetések, a csendes hetek vagy éppen a hétvégék jó alkalmat teremtenek mélyebb beszélgetésekre, kapcsolatok kialakítására. Az ajtó nyitva van, többen is elférnének a teremben.

  • Mi a tapasztalata, hogy mitől lesz valaki templomba járó ember?

Ahány ember, annyi út Istenhez. Tapasztalatom szerint az egyházi alkalmak (temetés, keresztelés, konfirmáció, esküvő, bibliaórák stb.) mind elindíthatnak valakit a templombajárás felé. Talán a legtöbbet a nehézség, bánat, gyász fordít a templom felé. Ezért nagy a felelőssége a lelkipásztornak, hogy  felkészült legyen és jó tolmácsa Isten igéjének. Nem könnyű, de jó dolog tele templomban Igét hirdetni.

  • Milyen a kapcsolatuk a kerületi vezetéssel?

A lehető legjobb. Nem tudom, hogy a kerületi vezetők ugyanígy vélekednek-e, vagy sem. A XVI. kerület minden gyülekezete (felekezettől függetlenül,) kell érezze azt a messzemenő támogatást, amivel az önkormányzat melléáll minden felmerülő probléma megsegítésében.

  •  Van esetleg olyan, a  kerületet érintő fejlesztés, amit hiányol?

Biztosan lenne, de tudom, hogy egyszerre mindent megoldani nem lehet. Nagyobb türelemmel, és nem csak követeléssel kellene odaállni a kerület vezetősége elé. Az elvégzett feladatokért meg több elismerés és öröm kellene, legyen híveink és kerületi polgáraink szívében és hangjában.

Köszönöm a beszélgetést Feri bácsi! Jó egészséget kívánok az egész családnak!

 

 

https://szeretlek-kertvaros.blogstar.hu/./pages/szeretlek-kertvaros/contents/blog/48766/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?